Még nem is találkoztunk, de máris elbűvölt :) Már alig várom, hogy meglátogassuk Bencit, akit Anyáék szemeltek ki nekem. Hát mit mondjak, jó választás volt! Hamarosan megismerem végre és megígérte, hogy a maci gyűjteményét is megmutatja nekem. Anya azt mondta, hogy még csak eszkimó puszit adhatok, így abból küldök neki sokat!
Anyával, Apával és a Nagynénémmel (akit nagyon megszerettem:)) bevásárolni mentünk, bár ezt csak utólag tudtam meg, mert nekem abból állt a program, hogy aludtam az autóban, majd a bevásárlókocsiban és hazafelé újra az autóban.
A whisky mellett én is ott vagyok a képen... igen, az a rózsaszín sapkás :)
Még tartozom egy pár sorral a születésemről, de tényleg csak néhány szóval mesélem el, mert szerintem nem olyan jó buli megszületni. Előtte és utána sokkal jobb... előtte tök jó a meleg vízben úszkálni és csak meg kell húzni azt a furcsa zsinórt, ha éhes vagyok, hogy küldjön le Anya valami finomságot. A csokit például imádtam!
Utána... hát igen, az is jó, mert a végén már igencsak össze kellett húznom magam, hogy elférjek, ráadásul egyszercsak hirtelen a víz is fogyni kezdett ebből a jó kis medencéből.
A kettő közötti események nem annyira tetszettek, de gondolom, hogy babatársaim egyetértenek velem! Kibújni azon szűk járaton a hidegbe... nekem nem is sikerült, csak segítséggel, mert nem vették észre a doktor bácsik, hogy mekkorára nőttem. Augusztus 22-én ugyanis már 4790 grammot nyomtam, Apa majdnem fele ekkora volt, mikor megszületett és Anya is több, mint egy kilóval volt kevesebb a születése napján!
Szóval 19-én hajnalban indultam neki az útnak és csak 22-én, 21.35-kor sikerült végre meglátnom Apát és Anyát, közben hallottam ám, hogy ők mennyire aggódnak. A sok nehézség után végre valahára Anya hasán landoltam, Apa képes volt videózni, mikor egyrészt pucér voltam, másrészt eléggé sírtam, mert hirtelen csomó dolgom lett (lélegezni próbáltam, mert a zsinór már nem működött, igyekeztem kezdeni valamit a lábaimmal és a karjaimmal, de azok mentek a saját fejük után, stb.), szóval nem voltam valami fotogén, de Apa és Anya nagyon örültek nekem is és a sírásomnak is (érdekes, most meg nem annyira vannak oda az utóbbiért...).
Ezután Apa levágta a kedvenc zsinóromat, de nem bántam, mert éreztem, hogy csak jobb étel ellátmány jöhet utána.
Majd rátettek a mérlegre és nem hittek a szemüknek a nővérek, 4790 gramm és 55,5 cm voltam! Anya így utólag már érti, miért kellett öreg néniknek és bácsiknak készült dodzsem autóval bevásárolnia a szupermarketben és miért tartott negyed óráig, hogy megforduljon velem az ágyban.
Hát,... így történt... Mondom, nem valami jó buli de szerintem megérte, mert imádom Apát is és Anyát is és rájöttem, hogy sokkal jobb az ő ölükben ringatózni, mint abban szűk medencében. Ráadásul a meleg vízről sem kellett lemondanom, mert minden este lubickolhatok benne. Imádom!
Sokan azt hiszik, hogy egy újszülöttnek könnyű, mindenki rá figyel, csak szopizni kell, utána …-ni, majd tisztába tesznek (aki azt hiszi, hogy ez jó, az képzelje el, hogy hanyatt fekszik, egy nála kb hússzor nagyobb valaki levetkőzteti, megfogja a lábait, felemeli, és az intim részeit törölgeti, közben viccelődik a látványon… - na, ki akarja kipróbálni?), majd nézelődés, játék, alvás, aztán kezdődik minden előlről.
Na, ehhez képest elmesélem az egyik napomat:
Az eleje még rendben volt. Ahogy már leírtam, alvás, szopi, stb. . Anya – aki egyébként szerintem nagyon szép - viszont nem úgy viselkedett, mint szokott. Sokáig volt a fürdőszobában (Apa szerint mondjuk ebben nincs semmi extra…), és amikor előkerült alig ismertem meg. Mindenfélét kent magára, meg a haja is máshogy volt, meg nem is az itthoni ruhája volt rajta. Kérdően néztem Apára, aki erre elmesélte, hogy Anyának ma nagyon fontos dolga van, mert idegenvezetnie kell (említettem már előzőleg, hogy ebben segítettem sokat Anyának, amikor még a hasában voltam), ráadásul nagyon fontos embereket. Engem nem hatott meg, hogy miniszter, meg nagykövet, meg egy kultúrközpont igazgatója, meg újságíró, meg az Albannach (ez Skócia skótul, ha nem tudnátok) Egyesület elnöke, de Anyáék szerint fontos volt, hogy ők sok szépet lássanak Skóciáből. Apa elmesélte még, hogy közben meg elromlott az autónk, ami kicsit megnehezíti a programok lebonyolítását.
Ekkor úgy döntöttem, magam veszem kézbe a dolgokat. Anya elmentt busszal találkozni a vendégekkel, én meg rávezettem Apát, hogy együtt menjünk el a megjavított autóért (előtte persze kértem tápszert, mert Apa aranyos, csak nem jön belőle kaja). Szóval hívtunk taxit, utána átvettük az autót. Ezután Apát elkísértem a munkahelyére. Ott átnéztünk pár sürgős dolgot. Egy rövid hisztivel jeleztem, hogy indulnunk kell a Skót Parlamentbe, ahol elsősorban Anyával kellett találkoznunk, másrészt pedig hozzá akartam tenni a magamét a küldöttség látogatásához.
A küldöttség örült nekem, odajöttek, bemutatkoztak, én is megosztottam velük néhány gondolatomat, majd elvittük őket várost nézni, utána pedig Apa munkahelyére, ahol a delegáció más olyan szerencsés magyarokkal találkozhatott, akik Skóciában élnek, tanulnak. Ekkorra már megint éhes lettem, úgyhogy odaültem a konzul asztalához, és bekajáltam a tápszeremből (igen, megint ezzel szúrták ki a szemem!!! – én célozgattam Anyánál jobb lehetőségekre, de azt mondta, ilyenkor nem szokás szopizni). Ezután láttam, hogy innen már Apa egyedül is elboldogul, szóval Anyával hazamentünk,
Azért néha elgondolkozom: ha másfél hónaposan ilyen egy napom, akkor mi vár rám később?!?!
