Küzdök a hajammal rendesen... Anya is... Anya még a sajátjával is, mert a sajátom mellett az övét is előszeretettel ráncigálom.

Anyának már muszáj volt levágnia a hajamat hátul és oldalt, mert egy: hátul már majdnem derékig ért, a vége fekete volt, amivel születtem, a tövénél pedig szőkésbarna, amilyen majd lesz állítólag. Kettő, a fejem közepén, hátul kikopott a hajam, annyit forgolódtam az ágyban, ezért úgy néztem ki, mint valami papnövendék. Ez még most is majdnem így van, de már kevésbé feltünő.

Három: Anya szerint azért tépkedtem a hajamat onnan, mert rálógtak a szálak a fülemre és csikizték. Hogy ez igaz-e? Majd elárulom, mi?

A gond az, hogy felül is le kéne vágni, de az eddigi eredmények alapján Anya nem nagyon meri.

Azért annyira nem lett szörnyű, de Anya úgy döntött, egyelőre nem nyit baba-fodrászszalont. Ki tudja, ha ilyen ütemben nő a hajam, talán sokat fejlődik majd... vagy bevállalja, hogy elvisz a fodrászához, ahol nyilván nyugodtan fogok ülni az ölében, tűrni csendben, hogy matassanak a fejemen és persze egyáltalán nem akarom majd megfogni azt a fémes tárgyat, ami a hajvágásnál elengedhetetlen eszköz.

Itt látható egy kép rólam és a hajamról még a vágás előtt, ami közvetlen ébredés után, de még fésülködés előtt készült... Igen, jól látod, elaludtam rendesen a sérómat! Ja, és ugye hogy van saját távirányítóm és billentyűzetem!!!