Még tartozom egy pár sorral a születésemről, de tényleg csak néhány szóval mesélem el, mert szerintem nem olyan jó buli megszületni. Előtte és utána sokkal jobb... előtte tök jó a meleg vízben úszkálni és csak meg kell húzni azt a furcsa zsinórt, ha éhes vagyok, hogy küldjön le Anya valami finomságot. A csokit például imádtam!
Utána... hát igen, az is jó, mert a végén már igencsak össze kellett húznom magam, hogy elférjek, ráadásul egyszercsak hirtelen a víz is fogyni kezdett ebből a jó kis medencéből.
A kettő közötti események nem annyira tetszettek, de gondolom, hogy babatársaim egyetértenek velem! Kibújni azon szűk járaton a hidegbe... nekem nem is sikerült, csak segítséggel, mert nem vették észre a doktor bácsik, hogy mekkorára nőttem. Augusztus 22-én ugyanis már 4790 grammot nyomtam, Apa majdnem fele ekkora volt, mikor megszületett és Anya is több, mint egy kilóval volt kevesebb a születése napján!
Szóval 19-én hajnalban indultam neki az útnak és csak 22-én, 21.35-kor sikerült végre meglátnom Apát és Anyát, közben hallottam ám, hogy ők mennyire aggódnak. A sok nehézség után végre valahára Anya hasán landoltam, Apa képes volt videózni, mikor egyrészt pucér voltam, másrészt eléggé sírtam, mert hirtelen csomó dolgom lett (lélegezni próbáltam, mert a zsinór már nem működött, igyekeztem kezdeni valamit a lábaimmal és a karjaimmal, de azok mentek a saját fejük után, stb.), szóval nem voltam valami fotogén, de Apa és Anya nagyon örültek nekem is és a sírásomnak is (érdekes, most meg nem annyira vannak oda az utóbbiért...).
Ezután Apa levágta a kedvenc zsinóromat, de nem bántam, mert éreztem, hogy csak jobb étel ellátmány jöhet utána.
Majd rátettek a mérlegre és nem hittek a szemüknek a nővérek, 4790 gramm és 55,5 cm voltam! Anya így utólag már érti, miért kellett öreg néniknek és bácsiknak készült dodzsem autóval bevásárolnia a szupermarketben és miért tartott negyed óráig, hogy megforduljon velem az ágyban.
Hát,... így történt... Mondom, nem valami jó buli de szerintem megérte, mert imádom Apát is és Anyát is és rájöttem, hogy sokkal jobb az ő ölükben ringatózni, mint abban szűk medencében. Ráadásul a meleg vízről sem kellett lemondanom, mert minden este lubickolhatok benne. Imádom!
